„Eljön majd az idő, mikor leültök az asztalomhoz / mézet kanalazni és gyönyörködtök a kiszállt rajokban / melyek az én dalaimat dalolják / a virágzó rétek felett s tükröződve / a csobogó patakok ezüstjében” K. L.
Hozzám dedikált példányok jutottak el, és hiszem, a többit is ajánlással láttak el alkotóik, ezzel is hangsúlyozva a kötetekbe foglalt személyességet. Hiszen anélkül nem létezne líra, legalábbis nem működne. Úgy biztosan nem, miként a MERSZ Könyvekben.