Kabaréba éjfél után érdemes menni, amikor az ember már gátlástalanul képes sírni a szerelem tragédiáján, és nevetni a halál komédiáján. Ez a francia társulat mindkét élvezetben részesítette nézőit: csontfehér arcukból kivillogó, szénnel körbefestett szemük az ismeretlen élet porondjára csábított bennünket, c'est la vie.

Rögtön az elején be kell vallanunk, hogy egy szót sem értünk franciául, csak néhány gesztust és pillantást, de talán ennyi is elég. Ha elfelejtjük az eredeti történetet – ami szerint Pier Irma Frodite, a nagy mágus váratlanul elveszíti szíve hölgyét, majd váratlanul megleli –, bátran elmesélhetjük egyéni, édesbús variációnkat.

A Turista keresi a plász dö obeliszköt, de nem találja. Betér egy kabaréba, ahol a Lepkenő neki ajándékozza csodálatos piros kalapját. A Szakállas Nő óva inti, és közben szívbemarkolóan tangóharmonikázik. A Turista nem hallgat rá, és ezért szörnyű metamorfózison esik át: nőies férfiból férfias nővé változik. Zenés-táncos moulenes szöszönszáz következik, ahol hősünk, már mint Kék Ruhás Nő, énekli el keserű sorsát a varieté színpadán. És, akár az akvárium üvegfala előtt elúszó, tarajos halak, múlik el az idő...

Végül, nem feledkezhetünk meg a Piros Ruhás Nőről sem, aki csak a prológusban jelenik meg, és sejthetően övé a misztikus kalap. Marlene Dietrich-et, a múlt évezred híres díváját kell idéznünk: "Nem vall okosságra egy piros ruhát felvenni. De én megértem a kísértést, ha valaki felveszi, mert a férfiak azt fogják mondani: Ki ez a piros ruhás nő?" Vagy ez a piros ruhás férfi. Vagy ez a piros ruhás ufó. Vagy ez a kék.

KATTINTS A MACSKÁRA!

Szereplők: Camille Brunel, Thierry Deamy, Barbara Jacquaniella, Erik Fernandes, Lisiane Michel, Guillaume Segouin. Rendező: Raphaël Kaney

* Sziget Fesztivál, Budapest 2001.

Marlene Dietrich: Lili Marlen (1944)

Bei der Kaserne, vor dem gro(ss)en Tor
steht 'ne Laterne und steht sie nach davor
da wollen wir uns wiedersehen
bei der Laterne wollen wir stehen
wie einst Lili Marlen

Unsere beiden Schatten sah'n wie einer aus
da(ss) wir lieb uns hatten
da(ss) sah man gleich daraus
und alle Leute sollen es sehen
wenn wir bei der Laterne steh'n

Deine Schritte kennt sie, deinen schoenen Gang
alle abend brennt sie, doch mich verga(ss) sie lang
und sollte mir ein leid geschehen
wer wird bei der Laterne stehen
mit dir Lili Marlen?

Aus dem tiefen Raume, aus der Erde Grund
hebt sich wie im Traume
dein verliebter Mund
wenn sich die spaeten Nebel dreh'n
wer wird bei der Laterne stehen
mit dir Lili Marlen

Anne Vanderlove: A toi Lili Marlene (2003)