Alacsony, téglalap alakú dobogó két ellentétes oldalán áll a Költő, és a Zenész. A Költő fehér szmokingban, a kezében papírlap, verssel. A Zenész fekete öltözetben, a kezében szaxofonnal.
A dobogó közepén, elválasztva őket egymástól, két rácsszerkezet emelkedik. A rácsok: vízszintesen kifeszített, vastag gumiszalagok: a Költő oldalán feketék, a Zenész oldalán fehérek.

Zöld fény világítja meg a dobogót.
A Költő kimérten, elmélázva felolvassa a versét.
A Zenész nem figyel rá – a fekete szalagokkal sokszor arcul csapja.
A Költő befejezi a felolvasást – a bal orcáját vörös pír borítja.

Zöld fény világítja meg a dobogót.
A Zenész hevesen, impulzívan játssza a szerzeményét.
A Költő nem figyel rá – a fehér szalagokkal sokszor arcul csapja.
A Zenész befejezi a játékot – a jobb orcáját vörös pír borítja.

Csönd van.
A Költő leteszi versét, a Zenész leteszi hangszerét.
Megpróbálnak keresztülbújni az őket elválasztó rácsok között.
Átjut a láb, a kéz, a fej – a törzset azonban fogva tartják az elasztikus kötelékek.
A Költő belegabalyodik a fekete, a Zenész a fehér szalagokba.
Szembekerülnek egymással, a két rácsszerkezet közé szorulva.

Vidám, népi tánczene szólal meg, leánykórus énekli.
A Költő és a Zenész táncolni kezdenek:
egymáshoz préselődve, beszorítva a véges térbe.
Görcsös és laza, groteszk és fennkölt ez a tánc:
elmossa és kiemeli a különbözőségeket.
Laokoón és a kígyók: "még nem" és "már nem".

A Költő mondja:

mióta szeretkezem, utazom, és meghalni vágyok,
mióta meghalni vágyok, gyönyörűen és fájdalmasan,
mióta utazom, élek és szeretkezem,
mióta élek, gyönyörűen és fájdalmasan vágyok,
szeretkezésem só,
szeretkezésem tűz,
szeretkezésem egérfogóba igézett csattanás,
szeretkezésem vérillat és áram,
szeretkezésem mohó habzsolás,
utazásom öröklét,
utazásom megszűnés,
utazásom az irány teste,
utazásom az én testem és a te tested kapaszkodása,
utazásom a szépek szégyene,
halálom mi vagyunk,
halálom az isten,
halálom balzsam és test,
halálom öröm,
halálom a szeretkezés és utazás együtt,
életem az egyszeriség elve,
életem ünnepek előtti és utáni nap,
életem illúzió és áramszünet viharos időben,
életem jó és rossz bor egy pohárban,
életem szeretkezés, utazás és halál,
mióta szeretkezem, érzem a máglyahalált a bősz húsban,
mióta meghalni vágyok, minden szippantás a vakság tenyészete,
amióta utazom, tapogatok és sejtek,
mióta élek, vannak virágok és rovarok párzása zajlik,
mióta a szeretkezés a halánték erein kúszó test,
mióta az utazás az esély lámpáiból ömlő fekete fény,
mióta a halál maga az út, maga a szeretkezés, maga az élet,
mióta az élet kagyló és tenger sikamlós nyála,
azóta hangokat adok ki,
fáradhatatlan és gyönyörű vagyok

Performerek: Mészáros Ottó (a Költő), Dóra Attila (a Zenész).
Vers, díszlet, jelmez, fény: Mészáros Ottó. Zene: Dóra Attila (szaxofon) + finn népzene (tape)

* Árnyékkötők csoport: Összpontosítás c. kiállításának megnyitója
Black-Black Galéria, Budapest 1996. december 21.