2019. 06. 05.
FÉLAUTOMATA RENDSZEREK
Néró, a véres költő*
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
FÉLAUTOMATA RENDSZEREK

Imaginárius pillanatképek Néró császár, a "szent szörnyeteg" magánéletéből. Véreskezű diktátor, elvetélt költő, aberrált szerető – ezek a sztereotípiák jutnak róla rögtön eszünkbe. Írt róla Suetonius, Seneca, Kosztolányi. A feledés kútjába ejtve államfői tevékenységét, ma csak az érdekel bennünket igazán, hogyan szenvedett.

Az archaikus, elegáns, fehér-szürke (márvány-ezüst) színpadon trón, ágy, trapéz. Ez a kopaszodó, pocakos, szőrös mellű császár lakosztálya, amit légies, alázatos és végtelen türelmű szeretőjével oszt meg. Itt készül fel, innét lövell ki, ide vonul vissza észerűtlen, gigantikus és félelmetes tervei idején. Itt bűvészkedik a kormányzás botjával, egy cirkuszi pálcával, amit a kozmosz mércéjévé tesz. Itt gyakorolja az állandóan fél lábon állás művészetét. Itt épít játékvárost kedvese görcsbe meredt testére, a római dombok mintájára. Ügyeskedik, de állandóan téveszt. Mindig leesik, mindig elesik, de mindig visszakattan, minden. Mint a félautomaták olajozott mechanizmusainál. Pitiáner bohóc-, egyensúlyozó és akrobata mutatványokat ismételget, készül a Nagy Produkcióra. Művésszé válni – ez az álma.

A nő segíti, minden áron. Önkéntes kiszolgáltatottság, vakmerő hűség hordozója. Testét-lelkét görcsbe köti a szerelem. Ragaszkodása animális: ráfonódik a másik testére: elviselhetetlen teher ez mindkettőjüknek. Néró homlokával görgeti a terem padlóján, fogával húzza fel a kőpamlagra. A beteljesületlen nász ágyára, ahol nincs aktus, csak fojtogatás. Azután kitapintani a pulzust, "agnus dei!" – talán még pulzál. Igen, ez a mechanikus balerina él, lábujjhegyen körbetipegi kínzóját, blúzán átsejlenek apró keblei, megbocsát.

A "civilizált világ ura" térdig felhúzott nadrággal, fejjel lefelé függeszkedik házi trapézán. Itt is pózol, ezüst fecskében, laza hússal. De a gyakorlat túl megerőltető, leszállni sincs már elég ereje. "Lóg a szeren" – mi, magyarok, ezt az állapotot már kitűnően ismerjük. Ellankad, zihál, szakadó verítékben fürdik, üvölt. Szégyenszemre, előtte, és minden látó szeme előtt. Fordított pieta ez, sátáni, egy állandósult kálvárián.

Hosszú csöndek szaggatják az előadást. A finom, precíz, átgondolt, puritán mozgások harmóniáját. Néró mezítelenre vetkőzik előttünk, saját bőréből is kibújik. Nem marad más, mint begubódzódva aludni, csicsikálni, állati irhába rejteni véres húsát.


Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: Néró, szerelmem
Játék: Ladányi Andrea, Gazsó György. Koreográfus-rendező: Horváth Csaba

*Sziget Fesztivál, Budapest 2001.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés