2019. 07. 31.
MERSZ KÖNYVEK
Fekete J. József írása*
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
MERSZ KÖNYVEK

Szögezzük le: a MERSZ Könyvek és a MeRSZ e-könyvek két különböző dolog. Az előbbi a Bada Dada Alapítvány underground, avantgárd sorozata, míg az utóbbi a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás. Az előbbi a budapesti underground MERSZ KLUB nevét viszi tovább, ahová a belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan, a helyiség füstelszívóval ellátott dohányzó, egyben korrekt árú büfé. Saját italt, kisgyereket és kutyát bevinni nem ajánlott. A továbbiakban a Triceps művésznevű alkotóhoz (Lantos László) kötődő MERSZ-sorozat néhány darabjába lapozok bele.

A Bada Dada Alapítvány kutya kötelessége, hogy működése homlokterében névadója szerepeljen. Bada Tibor 2006-ban, 44 éves korában különös körülmények közt öngyilkos lett. Előtte Újvidéken, majd Budapesten élt, verselt, költeményeit szóban adta elő, olykor gitáron vagy harmonikán, vagy bármi kezébe akadó eszközön kísérte, elkalandozott a fónikus költészetbe, festett, kollázsokat készített, általában sikerült mindenkit megbotránkoztatnia, nem voltak se nyelvi, se (ál)morális aggályai, gyermeki naivitással szemlélte maga körött a világot, amit mind képben, mond szóban (írásban) kibillentett sarkaiból. Képzőművészi tevékenységét korán fölkarolta az Új Symposion folyóirat, illetve Szombathy Bálint szépségkutató és művészeti író, aki monografikusan is földolgozta Bada vizuális világát.

Triceps meg a Bada-versek egybegyűjtésére vállalkozott, ennek eredménye az Őszinte gyöngyszemek című, Bada Dada összes verseinek első kötete, az 1981–1985 közt született alkotások gyűjteménye. Ígéretes, és hiánypótló kiadvány, nekem mégis fenntartásaim vannak a kötet kivitelezésével kapcsolatosan. Bada ugyanis szerette kézzel leírni verseit, leginkább csupa nagybetűvel, kalligrafikus elemekkel, a szövegen belül változó betűtípusokkal, és illusztrációkat is belesuvasztott az alkotásba. A kötet igyekszik ezt a szövegvizualitást visszaadni, amire persze a hasonmás megjelenítésén kívül nem sok babér terem. Föl is merült bennem a gondolat, hogy mi lett volna célravezetőbb, megjelenésük, vagy a szerző általi megalkotásuk másolatait közölni a kötetben, vagy minden grafikai csalafintaságot elhagyva, átírásban közölni a szöveget? Ez utóbbi elvette volna a vizuális poétikai többletet, ám a jelen formában a versek zöme számomra olvashatatlan.

Ferdinánd Zoltán és Nagy M. Hedvig közös kötete, a Feles visszatér a hagyományos tipográfiához és oldaltükörhöz. A páros oldalakon Ferdinánd kisprózái, a páratlanokon Nagy fotográfiái kaptak helyet. A tényleges sorrend voltaképpen fordított, hiszen a fényképek készültek előbb, azok ihlették a rövid történeteket. A minimalista jellegű fotókon megjelenő tárgyak, groteszk csendéletek, objektumok, emberi alakok az elmúlás fogalma felé terelgetik a remek kis elbeszéléseket, leleményes, olykor groteszk, humoros történeteket. Olyannyira elmélyült a kiadványban a kép és a szöveg párbeszéde, hogy feleslegessé teszi a sorrendiség kérdését, a maguk módján ugyanarról vallanak. A prózaszerző kiváló, első, vagyis bemutatkozó kötete, egy remek fotós vizuális álmainak megjelenítése.

Nagy Zopán két kötettel (Füzet; Füzet 2.O) is jelen van a MERSZ Könyvek sorozatában. Ő már nem kezdő, a fotós, irodalmár, képzőművész eleddig nyolc kötetet tudhat maga mögött. Igencsak termékeny alkotó, szinte mindenben járatos gondolkodó. Mintha intravénásan bekötötte volna magának a világot: idegenvezető lehetne a mitológiában, jártas a történelemben, mintha minden könyvet elolvasott volna, az összes játékfilmet látta volna, és kóros álmatlansága (mindkét kötetében szerepel az Insomnia fejezetcím) során le nem tenné az írószerszámát, bármi is legyen az. A Válogatott rajzolatok, írás-képek, 1997–2017, és a Válogatott rajzolatok és írás-képek, 1998–1918 alcímű kötetekben szinte mindenre reflektál, amivel szembesül, művészettel, kortárs szerzőkkel, pl. a MERSZ Könyvek korábbi szerzőivel, vizuális alkotásokkal, és nem utolsó sorban szokványos életeseményekkel. Olykor-olykor visszatér témáihoz, néha meg csupán fragmentumokat jegyez le. Nem könnyű olvasmány, viszont nem is olyan, aminek megértéséhez valami avantgárd fegyverzetet kellene öltenünk. Hogy próza-e, vagy vers, vagy vizuális alkotás Nagy Zopán valamelyik írása, nem kell, hogy különösebben aggassza az olvasót. Számomra legizgalmasabbak a töredékei, a szövegcsonkolásai és – kifejletlen szövegroncsai – igazán inspiratívak –, valamint a nyomtatott szöveg párhuzamában Rőczei György remekbeszabott szerkesztése és grafikai tervezése mellett megjelenő rajz-gesztusok, amelyek olykor akár képversként is felfoghatók, ám legtöbbször nyelvileg értelmezhető graféma-sorokká állnak össze, vagyis verbo-vizuális műalkotássá szervesülnek.

Horváth Eve Konzol című kötetét a kiemelkedően tehetséges autodidakta, Syporca Whandal néven alkotó képzőművész illusztrálta, újabb kiváló találkozása a vizuális és a szövegalkotó művészek produkciójának. Hasonlóan erősek a munkák, ám a hangsúly ebben az esetben a szövegekre helyezkedik. A szerző az uralkodó médiafelületek nyelvét beszéli, költői ihletforrása is ez a pörgő, igazságokat és hamisságokat magával sodró cyberpunk életérzés. Kifejező eszközei közt kiemelten lényeges a nyelvjáték, a humor, az abszurd képzettársítás, az új világ új tartalmait kiaknázó neológia. Persze mindez líra nélkül fabatkát se érne. Csakhogy éppen ez, a világra reagáló alanyiság a kötet erénye, miként Syporca vizuális munkáit is a felfokozott líraiság jellemzi.

A 77 esztendős Barna Róbert a 77 címet adta a 77 verset tartalmazó kötetének. Ráadásul saját kollázsaival illusztrálta a kiadványt. Létproblémákat fogalmaz versekbe a költő, aki szerint olyan időben élünk, amikor senki se lepődik meg, ha egy angyallal találkozik. A véletlen, az esetlegesség, a látszat, az átmenetiség, a takarásban megbúvó lehetőségek foglalkoztatják, szerinte a történés voltaképpen a megtörténhetőség variációinak csupán egyetlen, feledésre ítélt kimerevülése.  Ez a versvilág a lehet, a talán és a hátha nyelvi-ontológiai talaján gyökerezik. A szövegközlés követi a versek gondolati letisztultságát, nem annyira szigorúan, mint Ferdinánd Zoltán prózájában, a tipográfiai beavatkozások mégis sokkal szelídebbek, mint Triceps sorozatnyitó, Semmikor című kötetének grafikai szerkesztése volt.

A MERSZ Könyvekről általában elmondható, hogy igencsak tetszetős a kivitelük, Rőczei György tervezőmunkája külön figyelmet érdemel. A könyvek egyaránt száz, kézzel számozott példányban készültek, és a szerzők minden példányt aláírtak. Hozzám dedikált példányok jutottak el, és hiszem, a többit is ajánlással láttak el alkotóik, ezzel is hangsúlyozva a kötetekbe foglalt személyességet. Hiszen anélkül nem létezne líra, legalábbis nem működne. Úgy biztosan nem, miként a MERSZ Könyvekben.

* Magyar Szó (Újvidék), 2019. június 15.


Az unikális művészeti sorozatot a budapesti Bada Dada Alapítvány adja ki, amiben a kísérleti kortárs magyar irodalom, képzőművészet, fotó, performansz tehetségeit, valamint elhunyt költők hagyatékát adják közre. A kötetek 100 számozott, aláírt példányban jelennek meg, kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Három formátum van: kisfüzet (14,5x20,5 cm), esedék (a maradék anyagból, 8x21 cm) és katalógus (21x21 cm), 80–120 oldal, kemény papírkötés, színes műnyomó (120 gr) papíron. Szerkesztői: Falcsik Mari (költő), Lantos László Triceps (író-rendező) és Rőczei György (képzőművész). A munkához a Mersz Klub (Budapest VIII., Csobánc u. 10.) ad helyet és technikai hátteret.

Miért „mersz”? Mert merni kell valamit kiadni, ma és bármikor, ami más. Kühnheit, audace, courage, дерзость, смелост, 魄力 idegen nyelveken. Kapcsolódik ez (kismagyar csalafintasággal) Kurt Schwitters (1887–1948) hannoveri dadaista polihisztorhoz is, aki azt mondta: „festő vagyok, de szögelem a képeimet”. Minden fónikus költeményét, kollázsát, építményét a MERZ szóval jelölte meg. Amikor sikerei csúcsán egy amerikai újságírónő megkérdezte tőle, mi ez a „merz”, elnevette magát. A legrégebbi (1870), leggazdagabb és legpatinásabb német bank, a COMMERZBANK eldobott katalógusából vágtam ki, és a ’nagyon értékes’, de ’nem eladó/eladható’ művészet védjegye, válaszolta.

A Mersz-kiadványok az autonóm törekvések, autonóm művészet, outsider művészet, alternatív művészi irányzatok, avantgárd ultraindividuális áramlatok, outba [az előírt játéktéren kívülre] került alkotások bemutatására törekszenek.

Triceps: Semmikor (éhezőművész-versek, 1995)
Szerkesztette: Falcsik Mari. Grafika: Rőczei György (1/2017)

Kecskés Péter: Fénypillérek (válogatott versek)
Szerkesztette és tervezte: Rőczei György (2/2017)

Nagy Zopán: Füzet (válogatott rajzolatok, írás-képek, 1997–2017)
Rajzok: Nagy Zopán. Szerkesztette és tervezte: Rőczei György (3/2017)

Falcsik Mari: Valami üvegen át (esedékversek, 2018)
Szerkesztette: a szerző. Grafikai terv: Rőczei György. (4/2018)

Bada Dada: Őszinte gyöngyszemek (összes versek 1, 1981–85)
Szerkesztette: Triceps. Grafikai terv: Rőczei György (5/2018)

Ferdinánd Zoltán & Nagy M. Hedvig: Feles (kisprózák és fotók)
Szerkesztették: a szerzők. Grafikai tervezés: Baksa Gáspár, Rőczei György (6/2018)

Nagy Zopán: Füzet 02 (válogatott rajzolatok, írás-képek, 1997–2018)
Rajzok: Nagy Zopán. Szerkesztette és tervezte: Rőczei György (7/2018)

Horváth Eve: Konzol (versek)
Szerkesztette: Falcsik Mari. Fedőlap és képek: Syporca Whandal. Tervezte: Rőczei György (8/2019)

Barna Róbert: 77 (versek)
Kollázsok: Barna Róbert. Szerkesztette és tervezte: Rőczei György (9/2019)



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés