Soha rosszabb baleset ne érjen, mint ami Szőke Szabolcs és társulata játékszigetére partra vetett. Van itt minden, mi fülnek-kéznek ingere, csupa elfelejtett gyermekkori akusztikus kaland. Ősi hangszerek hevernek a fűrészporban, mint egy tárgyakkal megfogalmazott vers:
Krk, anklung, dau-bau, zanza, marimba
Kirikó, kaval, ud, fapapucs, basszus-kalimba
Megszólal még vödör, lavór, nádharang
Hólyaghegedű, földi basszus-citera
Műanyagcső, csörgő, trombita
A pódiumra épített pódiumon három „igazi” zenész fantázia-zenéje szól avatottan, amitől még Noccsa Január Herceg szíve is megolvadna kicsit. A Maestro irányításával elkezdődik a játék, a csoda, amikor néhány fa-, fém-, bambusz darab megszólaltatásán keresztül emberi viszonyok bontakoznak ki, kapcsolatok szövődnek a hangzó térben és elkezdem szeretni ezt a lusta, belassult időt, ami most merengeni hagy, figyelni enged régi bölcsek zenéről alkotott gondolatainak idedramatizált koanjaira. Mosolygok, fel-felnevetek a közönséggel, és közben arra gondolok, miért van olyan kevés jó bohóc ebben a szomorú országban
* Kevesen tudják, hogy Gas (Budapest, 1955–2009), a legendás avantgárd gitáros kitűnően írt. 1998 júliusában egy hetet voltunk együtt Szegeden, a Thealter fesztiválon, ahol az Ex-Stasis „napilapnak” írtunk. Este végignéztük a színházi előadásokat, koncerteken, sztán éjjel-hajnalban megírtuk a cikkeket, amit másnap reggel már 200 példányban kinyomtatva dobtak a nép elé. Kemény meló volt, keveset aludtunk. De, mi lehettünk a megmondó istenek. Ahogyan a szerbek mondják: Bog i batina = Úr és botütés, oh, yeah. Hiányzol nekünk, barátom.
Szőke Szabolcs és Társulata: Hólyagcirkusz, Régi Zsinagóga, Szeged, 1998. július 20.
Ex-Stasis, a Jump Magazin és Thealter’98 napilapja, Szeged, 1998. július 21. (II/2. szám, 4. o.)
Lásd még:
Triceps: A csöndes gitáros
Aradi Zsolt: A zenész és barátai
Sőrés Zsolt: Az igazság odaát van (az Opál Színházról, 1998)