2020. 02. 12.
A cowboy és a láncfűrész
Gasner János írásai (1): Kampec Dolores (szabad, de nem improvizáció)*
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
A cowboy és a láncfűrész

Gyerekkoromban, ha elkészült a rajz az indiánról, aki nyilat eresztett a feléje fenyegetően közeledő cowboy fejébe, már csak egy buborékot kellett rajzolni a szájához, és beleírni szép ákombákomokkal: kampec dolóresz...

A Dankó István Expresszen ülök, három jazz-head társaságában, és hallgatom távoli fesztiválok szabad improvizációs géniuszainak történetét, hogy ki, kivel, hol és mikor, aztán a fülembe nyomom a walkman dugóját, és máris a trópusi betondzsungel egy Üllői úti hűs udvarában beszélgetek Hajnóczy Csabával, a Kampec Dolores posztpunk, majd etno-, illetve kortárs zenei formáció alapító gitárosával, miközben a háttérben egy szabad improvizációs láncfűrész túráztatja magát. „Ugyanazon tér vertikális tartományában bármi előfordulhat” – nyugtat meg John Cage, mindannyiunk nagy tanítója.

A 14 éve folyamatosan működő zenekar izgalmas, több korszakon átívelő zenéjét Európa szinte minden országában megszólaltatta. Zenei fejlődésük utolsó stádiuma, Zúgó című albumuk tanulmányozható, amely az öt egybefüggő részből álló, 40 perces darab egy nagyobb egység létrehozásának, és a szabadabb, asszociatív játékmódnak az igényéből született.

Beszélgetek Csabával a módszereikről, próbálom megközelíteni varázsos zenéjük keletkezésének titkos folyamatát, de a kazettáról a láncfűrész sikolya, majd mély értelmű glisszandója a válasz (talán ez volt a cowboy bosszúja?), úgyhogy megegyezek magammal: a kedd esti koncerten nagyobb esély lesz rá.

Kenderesi Gabi, akinek éneke és versei a csoport legfőbb védjegyei voltak, a legutóbbi lemezen szövegeket alig használ, szokatlan vokális technikákat és ismeretlen nyelveket annál inkább. A jelenlegi repertoár a Zúgó mellett a korábbi lemezek táncolható dalaiból is felölel egy csokorra valót, és már műsoron van az 1998 őszére tervezett új Kampec-album néhány részlete is.

A keddi koncerten Grencsó István, a kísérletező kedvű, kortárs jazz-szaxofonos is közreműködik. Az alapító páron – Csaba: gitár, Gabi: ének-hegedű – kívül jelen van, immár állandó tagként Farkas Zolán basszusgitáros-gitáros (aki annak idején szintén részt vett a Kontroll Csoport, majd a Sziámi-Sziámi, a Balkán Tourist, a VHK és az amerikai minimalista Rhys Chatman munkáiban), és Csécs Tamás dobos, aki a Soma-show-val, és különböző jazz és free produkciókkal a háta mögött került be a zenekarba.

„A Kampec Dorores bebizonyította, hogy Európa egyik legjobb progresszív / pszichedelikus együttese, ... túl erős ahhoz, hogy bárki is ne vegyen róla tudomást” – írta róluk a Croninga Well Belgiumban, 1997 tavaszán.

És akkora cowboy azt mondta a szájából előbukkanó buborékban, hogy: vége a szenvedésnek, és aznap este inkább koncertre ment az indiánnal.


Kampec Dolores: Zúgó (1998)

KATTINTS A BORÍTÓRA! (ÉS IXELD KI A REKLÁMOKAT)

* Kevesen tudják, hogy Gas (Budapest, 1955–2009), a legendás avantgárd gitáros kitűnően írt. 1998 júliusában egy hetet voltunk együtt Szegeden, a Thealter fesztiválon, ahol az Ex-Stasis „napilapnak” írtunk. Este végignéztük a színházi előadásokat, koncerteken, sztán éjjel-hajnalban megírtuk a cikkeket, amit másnap reggel már 200 példányban kinyomtatva dobtak a nép elé. Kemény meló volt, keveset aludtunk. De, mi lehettünk a megmondó istenek. Ahogyan a szerbek mondják: Bog i batina = Úr és botütés, oh, yeah. Hiányzol nekünk, barátom.

(A hetedik napon már csak rólunk regéltek: az Opál Színház ütött:-)

Kampec Dolores koncert, JATE Klub, Szeged, 1998. július 21.

Ex-Stasis, a Jump Magazin és Thealter’98 napilapja, Szeged, 1998. július 21. (II/2. szám, 4-5. o.)



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés