Egy idegen városban három dolgot szoktam megnézni, föltétlenül: az antikváriumokat, a múzeumokat és a cukrászdákat. Okos, szép, édes. Délután kettőkor ránk csapott a kánikula, 36°C árnyékban, a Tisza Lajos úton bemenekültünk egy pincébe, a Körúthoz címzett antikváriumba.

A kassza mellett minikönyvek, kopottak kicsikét. Vedres Istvány értekezése (1835) a szögedi homokról, zsebbe való reprint, 650-ért egy szabadkainak is megéri. Andruskó Károly ritka munkája, linómetszetekben a zentai Ördögűző: csupasz csöcsös liba, akasztott gácsér, 700 pénz.

Keresem a helyi szerzőket: Temesi Ferenc 3. könyve, a legendás Por zárókötete (300), Móra Ferenc Aranykoporsója (200) és Hannibál föltámasztása (180), az utóbbit 1955-ben adták ki, amikor születtem én. Nagy fogás Móricz két Rózsa Sándora: a lovát ugratja és összevonja a szemöldökét, ne kutassátok, elvittem (780). Ímhol a veleje: „Dehogy is feledték, soha nem feledik Szegeden, hogy Kossuth Lajos három napot töltött benne. / Minden lépése nagyszerű volt, minden tette csodálatos. / Megnézte a várat is. A szegedi szörnyű várat. Ahol fekete-sárga katonaság van mióta csak a törökök kitakarodtak. Százötven éve. / El lehet azt képzelni, hogy ez valaha megváltozzon?”

Találtam, keresés nélkül két dedikált kötetet – soha ne dedikáljon az ember, mert eladják. Bódy Gábor: Végtelen kép (1100): „Szerelmemnek: Anna, 1996 karácsonya”. Jevtusenko: Ballada a nekifutásról (150), benne elegáns kártya: „Ballagás alkalmából sok szeretettel: Tóth Ferenc, s. k. osztályfőnök. 1981. május 9-én”. Utóbbiban írja a nagy orosz költő a nagy orosz költő, Majakovszkij édesanyjáról c. versében az édesanyja Majakovszkijról: „Mert így látja fiát: / Soványnak, néha betegnek, / ki a lekvárt és a gyümölcscukrot szereti…”

És, persze, a baglyok: üveg, kerámia, fa, acél, plüss, papír, kitömött bendőjű és befestett csőrű, felmeredő szárnyú vagy bamba pofájú, gubbasztó vagy talányos pofájú, Minerva madarai a környező polcokon. Üres koponyán kopogtató bölcsek…

* Thealter Fesztivál, Szeged, 1998 nyara