Előadás után átmentünk a Balaton koncertre, de csak a büféig jutottunk, onnét hallgattuk, hogy: „itthon van-e a macska”, satöbbi. Kétségeimet nem oszlatta el sem a friss élmény (szunyókáltam és élénken bámultam, felváltva), sem a friss sör mellett fellángoló vita. Egyetértettünk abban, hogy az előadás „gyenge, de érdekes”, „rossz, de tanulságos”, „széteső, de erős”. Hogy ezek amatőr színészek, de profi bohócok. Hogy ezek profi táncosok, de amatőr bohócok. Hogy ezek amatőr táncosok, de profi színészek – ezt már csak a szimmetria kedvéért. Végül, Krisz azt mondta, írjam le, amit én gondolok, én meg nem tudtam, hogy mit gondoljak, mert mindenkinek igaza volt.

Az izraeli Clipa Színház Wanted című mozgásszínházi darabja okozta ezeket a gondokat. A történet „…egy férfi összeomlásának a története, aki elveszít egy olyan papírt…” Nem részletezem, miféle papírról van szó, mert közben én is összeomlanék. A teljesen követhetetlen cselekmény első része a tisztviselő galaxisban játszódik, ahol játszódnak a papírral, a második pedig egy szkarabeuszbogár galacsinjában, ahol játszanak az agyunkkal. Ez rendkívül élvezetes és unalmas: vannak benne originális mozgások, ötletek és effektek, amelyeket már mind láttunk valahol. Ez a déja vu-érzés állandó, ezért a sztori olyan barátságos és ismerős, akár Franz K. Csodaországban, vagy Alice a Kastélyban. Megfejthetetlen sztill lájfok sorakoznak egymás után, amelyeket csak ők fejthetnek meg: a komódon pózoló lőtt fácán (Dmitri), a vágott ementáli (Dirk), és a töppedt őszibarack (Idit).

Izmok, inak, tar koponyák: az összetartozás, a kívülállás attribútumai. Szép testű performerek, nagy energiák mozgatják őket ezekben az álló képekben, akármennyire is paradox. Elkötelezett lendület, az alkotás szent vágya. Pontatlanul táncolnak, ripacskodva színészkednek, manírosan bohóckodnak, mégis megtapsoljuk őket. Balekoké a világ. (Azért, a meggyújtott papírlap után szálló, izzó pernye nekem is tetszett. Balekoké a világ.)

Végül, Krisz azt mondta, írjam le, amit ő gondol. A nővére cukrászkisasszony, egyszerű családi életet él, de gyönyörű erotikus álmai vannak, egzotikus tájakon. A művészet is ilyen kellene, hogy legyen: megadhatná nekünk a lehetőséget, hogy bár disznók, farkasok és nyulak vagyunk, néha mi lehessünk: a kisegér.

* Thealter Fesztivál, Szeged 1998.
Szereplők: Dmitri Tiulpanov, Dirk Kunesch, Idit Herman. Zene, díszlet, jelmez: Clipa Theatre. Rendező: Dmitri Tiulpanov, Idit Herman