Alan Ford szabadkai. Az aranycsempészek s ópiumszívó költők városában született, a homoki iskolába járt elemibe. Ifjú s bohó korában maga is svercelt 14 karátos gyűrűket s farmerkákat Triesztből, a zsúrokon el-elszívott egy csavarás füvet, gimistaként megpróbálkozott a konkrét s vizuális költészettel. Mindez, persze, már a felhőtelen múlté...

Az ország szétesése után, tízezernyi honfitársával együtt „kitántorgott Ámerikába”. Ellenállhatatlanul vonzotta az Empire State Buildingről készült 24 órás film, s Marilyn vulkanikus csecsei. New York kikötőjében azután szenzációs, nomeansno meglepetés várta: Henry F. nagytőkés, a Ford Motor Co. megteremtője s elnöke ölelte kebelére! Rég elveszettnek hitt, drága unokaöccsét. A néger dokkmunkások s Porto Rico-i szajhák száraz szeméből sós könnyeket facsaró találkozás imigyen játszódott le.

Henry: „They think we are ugly! We are better-looking than they are! They think we are degenerate! We are better-looking than they are! They think we are out of order! We are better-looking than they are! They think we are useless! We are better-looking than they are!”

Alan: Fuck sacem. Punx is dead...

A családi idill tiszavirág életűnek bizonyult. Megunva a koktél partikat, lóversenyeket s orgiákat, Alan belátta, hogy bácsikája milyen szédületes szociális demagógiát fejt ki az üzemeiben foglalkoztatottaknak az ún. „profitrészesedés” fizetésével, miközben „vért, vasat s szart” nem kímélve megakadályozza szakszervezetbe tömörülésüket. Menten elmenekült a kapitalista kéjenc udvartartásából.

S következtek az illegalitás kemény esztendői! Aleksander F. néven lengyel filmrendezőnek adta ki magát, ám első filmjét az elhagyott, árva gyermekekről a cenzúra betiltotta, mert Varsó nyomornegyedét mutatta meg. Művészi golgotájának következő keresztfái az Öten a Barska utcából, a Hajóroncsok s a Majdanpek voltak. Ezután mint John F. angol költő s drámaíró tevékenykedett: Shakespeare kortársának vallotta magát, főleg a tragédia műfajában emelkedve ki, a jellemek lélektani hűségű ábrázolásával. Majd ismét az álomgyár vonzotta magához: John F. tkp. Sean O’Feeney a kritikai realista filmek kismestere sem más, mint oh-yeah: ő! Sajnálatos módon azonban újabb alkotásaiban naturalista, vallásos, soviniszta elemek is jelentkeztek...

Ekkor egy nagy, fehér galamb röpült el ablaka előtt. Taiji Kase, 8. Dan s Hiroshi Shirai, 8. Dan a City-ben tevékenykedett. Az angolvécé halkan zümmögött. Alan előtt mimetikus tágasságában s katartikus szellősségében nyílt meg az Új Világ perspektivikus ablaka. Többé nem evett. Nem ivott. Nem aludt. Nem csinált mindenfajta más dolgokat. Az Alien Sex Fiend: I’m Doing Time In A Maximun Security Twilight Home című, frenetikus számát hallgatta, éjjel s nappal. Megvilágosodott előtte bűneinek szellemi szodómiája. Közben meg is virradt: s ő, kilépett belőle...

Megtisztulását az Alan F. fedőnéven végrehajtott hősi tettek segítették, tántoríthatatlan személyisége s visszavonhatatlan cselekedetei pedig örök időkre gránitba vésték a közép-kelet-európai emigráns heroikus szobrát. Szép, charmant, szuper elegáns, ellenállhatatlan, kemény, rátermett, gyors, bátor, hidegvérű, erős akaratú, intelligens, találékony, sokoldalúan képzett... Túljárt Marx, Mao s Marcuse eszén, legyőzte Conant, Rambót s Bruce Lee-t, megbicikliztette Twiggy-t, Divine-t s Cicciolinát. Róla mintázták a Superman, Spiderman s Batman alakját. Egy kevésbé tehetséges író, Ian Fleming pedig a bárgyú, ügyefogyott s szerencsétlen James Bond 007 figuráját. Végül két, magár felfedni nem merő spagetti pusztító, Magnus & Bunker komikus kockákba sűrítették kalandjainak legjavát.

Fejezzük ki haverunk, Alan méltatását életének nagy – szívünket, lelkünket s agyunkat megbizsergető – mottójával:

A B A L E K O K É A V I L Á G!