2020. 10. 25.
LIFE IS WORRY – DEATH IS FRIENDLY
Egy mesterkém portréja* (comix, anno)
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
LIFE IS WORRY – DEATH IS FRIENDLY

Alan Ford szabadkai. Az aranycsempészek s ópiumszívó költők városában született, a homoki iskolába járt elemibe. Ifjú s bohó korában maga is svercelt 14 karátos gyűrűket s farmerkákat Triesztből, a zsúrokon el-elszívott egy csavarás füvet, gimistaként megpróbálkozott a konkrét s vizuális költészettel. Mindez, persze, már a felhőtelen múlté...

Az ország szétesése után, tízezernyi honfitársával együtt „kitántorgott Ámerikába”. Ellenállhatatlanul vonzotta az Empire State Buildingről készült 24 órás film, s Marilyn vulkanikus csecsei. New York kikötőjében azután szenzációs, nomeansno meglepetés várta: Henry F. nagytőkés, a Ford Motor Co. megteremtője s elnöke ölelte kebelére! Rég elveszettnek hitt, drága unokaöccsét. A néger dokkmunkások s Porto Rico-i szajhák száraz szeméből sós könnyeket facsaró találkozás imigyen játszódott le.

Henry: „They think we are ugly! We are better-looking than they are! They think we are degenerate! We are better-looking than they are! They think we are out of order! We are better-looking than they are! They think we are useless! We are better-looking than they are!”

Alan: Fuck sacem. Punx is dead...

A családi idill tiszavirág életűnek bizonyult. Megunva a koktél partikat, lóversenyeket s orgiákat, Alan belátta, hogy bácsikája milyen szédületes szociális demagógiát fejt ki az üzemeiben foglalkoztatottaknak az ún. „profitrészesedés” fizetésével, miközben „vért, vasat s szart” nem kímélve megakadályozza szakszervezetbe tömörülésüket. Menten elmenekült a kapitalista kéjenc udvartartásából.

S következtek az illegalitás kemény esztendői! Aleksander F. néven lengyel filmrendezőnek adta ki magát, ám első filmjét az elhagyott, árva gyermekekről a cenzúra betiltotta, mert Varsó nyomornegyedét mutatta meg. Művészi golgotájának következő keresztfái az Öten a Barska utcából, a Hajóroncsok s a Majdanpek voltak. Ezután mint John F. angol költő s drámaíró tevékenykedett: Shakespeare kortársának vallotta magát, főleg a tragédia műfajában emelkedve ki, a jellemek lélektani hűségű ábrázolásával. Majd ismét az álomgyár vonzotta magához: John F. tkp. Sean O’Feeney a kritikai realista filmek kismestere sem más, mint oh-yeah: ő! Sajnálatos módon azonban újabb alkotásaiban naturalista, vallásos, soviniszta elemek is jelentkeztek...

Ekkor egy nagy, fehér galamb röpült el ablaka előtt. Taiji Kase, 8. Dan s Hiroshi Shirai, 8. Dan a City-ben tevékenykedett. Az angolvécé halkan zümmögött. Alan előtt mimetikus tágasságában s katartikus szellősségében nyílt meg az Új Világ perspektivikus ablaka. Többé nem evett. Nem ivott. Nem aludt. Nem csinált mindenfajta más dolgokat. Az Alien Sex Fiend: I’m Doing Time In A Maximun Security Twilight Home című, frenetikus számát hallgatta, éjjel s nappal. Megvilágosodott előtte bűneinek szellemi szodómiája. Közben meg is virradt: s ő, kilépett belőle...

Megtisztulását az Alan F. fedőnéven végrehajtott hősi tettek segítették, tántoríthatatlan személyisége s visszavonhatatlan cselekedetei pedig örök időkre gránitba vésték a közép-kelet-európai emigráns heroikus szobrát. Szép, charmant, szuper elegáns, ellenállhatatlan, kemény, rátermett, gyors, bátor, hidegvérű, erős akaratú, intelligens, találékony, sokoldalúan képzett... Túljárt Marx, Mao s Marcuse eszén, legyőzte Conant, Rambót s Bruce Lee-t, megbicikliztette Twiggy-t, Divine-t s Cicciolinát. Róla mintázták a Superman, Spiderman s Batman alakját. Egy kevésbé tehetséges író, Ian Fleming pedig a bárgyú, ügyefogyott s szerencsétlen James Bond 007 figuráját. Végül két, magár felfedni nem merő spagetti pusztító, Magnus & Bunker komikus kockákba sűrítették kalandjainak legjavát.

Fejezzük ki haverunk, Alan méltatását életének nagy – szívünket, lelkünket s agyunkat megbizsergető – mottójával:

A B A L E K O K É A V I L Á G!


* A TNT kémcsoport: Max Bunker (Luciano Secchi) író és Magnus (Roberto Raviola) rajzoló kultikus képregény-sorozata (Milano, 1969–1983)


Magnus & Bunker: Ex-jugó TNT-rajongók


Slavko Matković

KAMUFLÁZS

 

Szabadka kihalt utcáin

vonszolja magát Alan Ford

simára nyalt hajjal

csodálkozó tekintettel

szűk és fekete magas nyakú pólójában.

 

Elzavarom

ő visszatér

összeszedem

ő szétszóródik

nem tudom soha

mire jutok vele.

 

A konyhai asztalon

bezsírozódott lapokra

szakállat és bajuszt

fekete szemüveget

rajzolok neki

kék golyóstollal

festem a haját

próbálom álcázni

megváltoztatni

de nem megy

ő továbbra is felismerhető

és bolyong a város

üres utcáin

életrajzának s költészetének

salátává rongyolódott lapjait cipelve

és néma sikolyt hallat

akár Tristan Tzara.


Magnus & Bunker: Heppi TNT


Slavko Matković

ALAN FORD,

avagy önéletrajzi ihletésű költemény,

mint esszé a valóságról

 

Egyszer verset írtam

álláspontomról

az élettel

és művészettel szemben.

 

Meglehetős iróniával írtam akkor

bizonyos barátaimról

lövöldözéseikről a vadkacsákra

és nyakkendőkről

felesleges kilóikról

és az elfelejtett ígéretekről

az élettel

és művészettel szemben.

 

De jöttek idők

amikor felfogásom szűkké vált

valamennyi kétkedésem tárolására

döntéseim megakadtak

az élet botot vágott küllőim közé

és mind sűrűbben sétáltam

a kihalt

városi utcákon.

 

Így egy este

elmentem Alanhoz

hosszasan beszélgettünk

idegesen mondtam neki

hogy szükségem lenne valami állásra

mert a fiam már betöltötte ötödik évét

én pedig továbbra is csak poéta vagyok

e mellett

anyám mind jobban aggódva hallgatta

költői kinyilatkoztatásaimat

hosszú hajamat nézte

és időről időre

letörölte a port diplomámról

félénken kérdezve

mikor fogok elhelyezkedni mint közgazdász.

 

Elmondtam mindent Alannak

egy szuszra

egy pohár Coca-Cola mellett

a virágüzletében.

 

Ekkor váratlanul beállított egy rokonom

állást kínálva

azt mondta munkába állhatnék

értékküldemények kísérőjeként

szülővárosom nagy bankjában.

 

Iszonyúan szánalmas dolog volt

Alan először mintha félrenyelt volna

majd hamis vidámsággal felkiáltott

„Ez igazán O.K. lenne”

én is odaszerződök

mondjuk mint sofőr

nagy fekete Mercedesben kocsikázunk

és az igazi képregényhősökre

fogunk hasonlítani

mert pénzt kezelünk

és revolvereket

melyeket hivatalosan vételezünk.

 

Így beszélgetve Alannal

elhatároztam

hogy minderről rövid sztripet fogok rajzolni

és már előre láttam

hogyan örvendeznek neki barátaim

akik nagyon szeretik

magánéletem komikus kockáit.

 

A verseket fordította: Triceps


Slavko Matković: Splatch! (Szabadka, 1973)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés