Szűgyi Zoltán
EGYSZERŰEN
ha csak elindulnék egyszerűen
gyalogosan a homokháton
elérve legészakibb nyúlványát
– nem is oly sokára
miután elhagytam a fővárost –
araszolhatnék
a Pannon-tenger üledékén
alig hagyva nyomot
gázolhatnék
a hordalékkúpok
ősi maradványainak
bokáig érő porában
mint apám is tette egykor
– talán '45-öt írtak –
amikor útra kelt a hadifogságból
szökevényként
a sztyepptótól
s menekülőben bár –
ám ugyancsak gyalogosan
hazafelé
mocsaras
agyagos
sáros vidék volt az –
mesélte olykor
a jószág megetetése után
már igencsak késő estéken
erre meg a lepelhomok
és a tagolt homokbuckák
mélyebb szélbarázdáiban
mindenütt fehér folt
mutatja a szikes tavak
kiszáradt medreit
bizonyára nem is errefelé járt
hanem mindjárt
a Bakonyból
a zalai dombokon át
iparkodott ő
a mindent –
még a gonosz gondolatot is – elrejtő
baranyai hatalmas erdőségek felé
átgyalogolhatnék a határon
s betérhetnék az öregedő baráthoz
a legutóbbi jégkorszakból maradt
– kétszer ki is száradt – tónál
csakúgy mint apám
hazaérése előtt még
anyám nővérének lakodalmába
mielőtt magam is eljutnék hazáig
de hát nincs is meg már az a ház
– és az a haza sincs
(2019)
2000 LÉPÉS A MARX ÚTJÁN
bal jobb bal
bal jobb bal
bal bal bal
szakadó esőben
kopott kalapban
nyűtt cipőkben
törvénytelen magamban
haladok szabadkán
a marx útján
bal jobb bal
bal jobb bal
bal bal bal
száznyolcvan száznyolcvanegy
cuppog a sár nyomomban
lépdelek
üresre keményedett szívvel
akár egy fenegyerek
jobbomról benzinkút
üzemanyagtöltő állomás
balról szemafor
villanyrendőr bíróság
mögöttem pályaudvar
átok kiáltás
meghurcoltatás
előttem harisnya-
cukorka-
csokoládégyár
fuvarozó vállalat
új lakótelep temető
a határ
magyar német szerb cseh
angol albán görög egy
eltévedt nő
és ott van valahol
a vöröskereszt
fenségjelet viselő
költő
bal jobb bal
bal jobb bal
bal bal bal
egy nagy házban
a kórházban
a kórháznak harmadik emeletén
a harmadik emelet egyes szobájában
a szobának ablak melletti ágyán
az ablak melletti ágyon kuporog
fűtőtestek tövében vacogva
pincetták szikék katéterek
nyomától elgyötörten
orrszarvút simogat gyengéden
bal jobb bal
bal jobb bal
bal bal bal
megyek csak tovább
hazafelé szabadkán
a marx útján
csend van
szívom a dohányt egymásután
drávát dráva után
drinát drina után
moravát
szétmállott
symphoniát
sehol ember
sehol emberi szó
egyedüli lélek vagyok
az esőben szabadkán
a marx útján
motyogok
míg lépek a pocsolyán át
ingem alatt vérrel
keveredik a mocsok
bal jobb bal
bal jobb bal
bal bal bal
megyek
bal bal bal
megyek szótlan
lépdelek hazafelé
délnek
mindjárt kétezerhez érek
és látom
amint az angyalok
fenséges csendben
észak felé repülnek már
az égen
(1989)
Balázs Attila
* Elhangzott a Tranzit Zoon (Szilvuplé #5) évadzáró esten, a Mersz Klubban (Pest, 2019. december 27.)