2020. 01. 22.
Horror kislány. A boszorkánykör szakszerű elbontása (3)
Takarításnapló: Balogh-Varga Klára pragmatikus-perfekt performansza
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Horror kislány. A boszorkánykör szakszerű elbontása (3)

Huszonegy egér múlt ki a házban összesen. Azt mondtam, ha megfejtem, miért jöttek az egerek, akkor eltűnnek. Akkor visszafoglaltam tőlük a házat. Mert kódolt üzenet az egér is. Mozi. Nézni kell, figyelni, és megérteni.

A részek. A részeim, amelyek leszakadtak rólam a félelemtől és a szorongástól és a sokktól. Amikor történik velem valami, de olyan, mintha egy másik városban történne. Nem érzek semmit, csak tudom, hogy történik valahol messze, pedig itt van. Egy levél a kezemben, benne egy fontos hírrel. Sírnom, vagy nevetnem kellene. Vagy egy ember, aki mond valamit. Megsért talán vagy megdicsér. Annyiból egyre megy, hogy mindez mintha több száz kilométerre innen esne meg.

És az akaratom. A szándékaim. Amikor tudom, hogy meg akarok tenni valamit, de mintha valaki mégis beállna az akarat és a mozdulat közé, és azon erőlködne, hogy nyitva maradjon köztük az olló, és mivel elmarad a tett, inkább valami homályosan sejtett, de annál nagyobb szörnyűség történjen következményképpen. Büntetésképpen.

Az emberi kapcsolataim. Amikor pörölök valakivel, aki szeret, biztos vagyok az igazamban, de ő nem érti, mi bajom vele. És nem tudom észrevenni, hogy nem is értheti, mert egy másik mozi pereg közben a fejemben.

Sokat kellett egyedül lennem, és úgymond semmit tennem, mire megláttam őt, az ollónyitogatót. Olyan, amilyen én voltam öt évesen vagy nyolc évesen, ugyanúgy meg van illetődve, hol a szeméhez, ahol a szájához emeli a kezét zavarában, majdnem sír, ugyanúgy nem érti, miért rosszabb a valóság, mint amire valahonnan emlékszik. Nem hús-vér ember, nem színes vízió, csak árnyék. Fekete, mint egy régi fotónegatív, és akar valamit. Félek tőle, ráz a hideg.

Balogh-Varga Klára: Az árnyékok, amiktől visszavettem a testet

Este a Facebookon, a nagyon penge zárt csoportban megkérdezem a többiektől:

Nektek is van horror kislányotok?

Nekem volt. De nem volt horror. Aranyos volt. Tök kedvesen elmondtam neki, hogy a test már nem az övé, hanem az enyém, a felnőtt nőé – kommenteli a legpengébb csaj.

És elment.

Elment.

Az enyém nem ment el, és nem volt olyan aranyos, pedig kérleltem, hogy értse meg, már nem az övé a test. Csak akkor távozott, amiután a férjem meghalt. Mintha kellett volna neki valami áldozat. Vagy ez is mozi volt, és azt akarta mondani, hogy nem bántam elég jól a gyerekkori önmagammal. Nem védtem meg. Ha ezt akarta mondani, igaza volt. De végül eltűnt, és nem gondoltam rá egészen addig a hajnalig, amikor pisilni mentem, és a fürdőszoba ajtajában véletlenül belerúgtam az utolsó egér hullájába.

Mert ha a horror kislányom el is ment, de jött a nyomában egy másik ollónyitogató, aki nem volt már kislány.

Nem tudtam aludni az után az este után, amikor rájöttem, hogy meg kellett megölnöm, és el kellett elvennem a testet attól valakitől is, akit felnőtt korom óta szerettem, tiszteltem, aki én voltam, aki az én legjobb művem volt, akit legyőzhetetlennek hittem. Akit elárultak, és majd mindenét elveszítette a nagy mohóságban, mert majd mindene kellett valakinek.

Érthetetlenné, haszontalanná vált, zárójelbe került, mert megváltozott minden, megváltozott a világ. Más energiák, más hangsúlyok. Más erények. Más paradigmák és más utak. Egy új évezred, amely már nem 1-gyel, hanem 2-vel kezdődik.

Senki se tiszteli már a műveltséget, nem nincs is mit érteni ezen, amikor az egyik ezt tudja, a másik meg azt. Mit számít a ragyogó intellektus, nem jelent semmit, ahol az emberek egymás szavát sem értik Pedig valaha a minden volt, mert az emberiség a műveltség és a világos elme útján akarta megérteni magát.

De aztán összezavarodott. Először a beszélgető felek szoktak le a fogalmak egyeztetéséről, később már nem volt mit egyeztetni. Mindenkinek jelent a szó, amit jelent, hülyék és süketek párbeszéde zajlik, és mindenki tök másról beszél.

A legtöbben valahol felszedett mondatokat és gondolatokat ismételgetnek, mintha a sajátjuk lenne. Ezekre bólogat a másik fél, meg lájkol, vagy éppen visszalő valami szintén betanult másik okossággal. Nem is értik, mi az, hogy eredetiség. Mi az, hogy magamból teremtek. Minden azé, aki lenyúlja, és pénzt csinál belőle. Ehhez már nincsen szükség gondolkodásra, sem bátorságra, sem igyekezetre, sem rááldozott időre. Ide már nem kell az, aki voltam.

Nem adta magát olcsón az árnyék énem, meg kellett ölnöm. Ő döntött így, hogy rám támad, és harcoljunk, enélkül nem megy el. Megsirattam, ágynak estem, belebetegedtem. De nem ez volt az utolsó szó a történetünkben. Megengedte, hogy átmentsem belőle, ami menthető még. Szépség, könnyedség, ragyogás, világos forma. Meg ami olyan, mint az örök hazaérkezés. Amikor bízom magamban, hogy bármit képes vagyok kigondolni, ami csak kell másoknak vagy nekem. Meg amikor valamit kívülről is meg kell nézni, meg árnyaltan kell nézni. Segíteni kell ezzel az új térfoglalóknak, akik – mivel a kor kedvezményezettjei – azt hiszik, hogy már mindent tudnak, de hamar összetörnek, ha valami túl van a duális gondolkodással átitatott világukon.

Balogh-Varga Klára: A 19. egér

Az emlékezetemben megmarad annak a végtelen boldogsága is, hogy egykor mindenki, aki csak élt, tudta, hogy a közös jelenhez, a jövőhöz, de még a múlthoz is rám, az írástudóra, az emlékezőre és gondolkodóra, az álmodozóra, a titkokba belelátóra szükség van. Felém fordultak, rám figyeltek, tőlem vártak valamit, amitől jobb lesz mindenkinek. És én a nagy figyeléstől rájöttem, hogy nem is okostojás, hanem közvetítő vagyok.

Aznap éjjel, amikor legyőztem az árnyékomat, a paplan alatt forgolódva azt gondoltam, hogy ha ez igaz, és most el kellett vennem, és el is vettem az árnyékomtól a testet, akkor legkésőbb reggelig meg fogom pillantani az utolsó egér tetemét. És utána már lesz értelme takarítani. Visszatelepíthetem az egér elől evakuált holmikat a kredenc aljába, a mosogató aljába, a fiókokba, a kamrába.

Balogh-Varga Klára: A 20. egér

Balogh-Varga Klára: A 21. egér

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés