Hajnalonta gyakran arra ébredek, megmozdultak a Város alatt a homokfolyamok, de mindez érzékcsalódás: itt a talaj nem lösz és finom homok, mint Pannóniában, csak sziklába gyökereztetett acél és beton. Sokáig nem jöttem rá, mi okozza harminckét emelet nyomor és gyönyör felett lebegve, a folyékony mennyboltozat közvetlen közelében ezeket a borzongató eszméléseket. A honvágy szeizmikus mozgásaira gondoltam, a felhőkarcoló titkos onániájára, vagy valamelyik szédült álom valósággá ridegedésére. Képzelődtem.

A széles vízágy minden mozdulásra engedelmesen hullámzik alattunk, akár egy ledöfött állat, szembogarában az elmúlás odaadásával. Tea mezítelen, barna hátán szőkéskék pihék – nagyon szép ez a hát, öröm a simogató tenyérnek, ahogy a rugalmas izomnyalábok alásimulnak –, kopaszra borotvált feje kiemeli fülkagylói kecsességét a barbár ghánai függőkkel. A bal oldalán fekszik, arcát Eri hónaljába fúrja, keze anyás könyörtelenséggel fürdeti a komikus, lakkozott kacsát az amazon combjai között. A metropolis füstködén áttörő pirkadás megvilágítja a sápadt testet, Valentino mirtuszkertjét: hideglelősen remeg, izzadtság csöppek gyöngyöznek rajta. Az alvó csípő görcsöl, akár a gyűlölettel ökölbe szorított kéz. Akár a miocén mélyégben álló mezőváros homokhullámai, melyek tízezer mérföld távolságból is felriasztanak. Akár gyermekkorom ártatlan dalai, lánykák szoknyáját tépdesve: Kiskácsa fürdik fekete tóban...

*1987-88-ban Szabadkán és Újvidéken, hárman barátok, elkezdtünk írni egy hatkezes regényt. Valami posztapokaliptikus-harderotikus világot képzeltünk el, ami az egykori Pannon-tenger medrében álló megapoliszban játszódik. A város az alatta hömpölygő homokfolyamok és a fölötte gomolygó folyékony ég hatására szüntelenül remeg. A főszereplőket magunkról mintáztuk: Nilatak (a sámánnő), Robit (a költő) és Triceps (a budo mester). Kisorsoltuk, mikor melyikünk következik, és postáztuk egymásnak a mechanikus írógépen lekopogott oldalakat. A „szcifinek” körülbelül a fele készült el, majd a délszláv háborús költözések alatt elveszett. És, ki emlékszik már rá, ki írta ezt a bevezetést...