2019. 12. 23.
Egerek. A boszorkánykör szakszerű elbontása (2)
Takarításnapló: Balogh-Varga Klára pragmatikus-perfekt performansza
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Egerek. A boszorkánykör szakszerű elbontása (2)

Emlékszel rá, kedves Olvasó, hogy voltunk mi egymással régebben?

Egészen sokáig, évszázadokig. Te ültél a cipős dobozodban, és jól viselkedtél. Termeltél, szaporodtál, nem pofáztál. Én pedig feszegettem a határokat, kimerészkedtem jó messzire a rémekkel és csapdákkal őrzött kapuk mögé a mocsárba, a tiltott zónákba, a végtelen tengerre, és még azon is túlra, az őrültbe, az őrület mögé és még azon is túlra, és onnan szállítottam neked az izgalmakat, a tiltott holmit, a tudást, a megtapasztalást. Te borzongtál, utáltál, imádtál, és csodáltál. De nem nagyon tudtad megkülönböztetni a pikáns érdekességet a nettó perverzitástól vagy a titkos tudástól. Vagy a tapasztalástól. Egészen dühítően, nem?

De látod, Olvasó, mindegy is már, hányszor csaptak be azért, mert annyira ki voltál éhezve a titkos portékára, hogy rendesen meg sem nézted, mi lehet.

A cipős dobozos kornak így is, úgy is vége. Kihajtanak a korlátaid és az ítéleteid közül, kipiszkálnak vagy kiudvarolnak a dobozodból. Vagy kislattyogsz önként dalolva.

Már nincs mit szállítanom a végekről. Te küldesz nekem képet a Bahamákról, ahová nem megyek már soha.

Én meg buszozok helyetted, mászkálok a városban, elázok, nem veszek esernyőt, hallgatom, hogy a vonatkupéban miket beszélnek az emberek. Nézek neked felhőket, eszek békebeli krémest, és várom, hogy kiderüljön, megszűnik-e mindaz, amit valóságnak tudtam, és lesz helyette másik, vagy mégis ez marad, leválthatatlanul. Vagy egy harmadik válik aktuálissá, és azon túl az a valóság lesz majd lesz majd, amit mindenki lát.

Mondok egy példát. Itt van ez a Ház, amelyben élek. Benne az orbitális kupleráj. Ami ugye eléggé el nem ítélhető. Antiszociális. Visszatetsző. Csúf. Veszedelmes. Beteg. Bármi.

De mégis, azzal ijesztgettem magam, vagy azzal nyugtattam, hogy mi van, ha még mindig volt ez a legjobb forgatókönyv. És nem volt más mód, hogy jobb időkre megőrizve védelemben legyek, csak ez a boszorkánykör. A láthatatlanság. A teljes lenullázódás.

És így – sorsomat megértve, elfogadva és megkedvelve, belőle csendes derűt merítve –, egy idő után már nem kujtorogtam haszontalan munkák után, amikért ugyan fizetnek, de éppúgy rongálom velük magamat, mint a környezetemet.

Elismerve zavarodottságomat, bizonytalanságomat, korábbi életszakaszom lezárulását, nem kerestem mások társaságát, és nem voltam többé láb alatt ott, ahol a régi társak tudták, vagy tudni vélték, miért, és merre csörtetnek tovább.

Bebábozódtam, mint egy hernyó. Mert létezik valahol az Univerzumban egy nagyszerű terv, és én vagyok benne az alvó hernyóügynök, aki majd adott jelre lepkeként perdül elő.

Közben, ha a rendrakás érdemben nem is kezdődött el, de kimúlt tizenegy egér a házban. A konyhakredenc evőeszköz fiókjába és a kredenc aljába fészkelte be magát az egérkolónia. Tíz kredencegér ragasztó által veszett. Egy sportegér már hetekkel ezelőtt elhagyta a kredencet, és a szobák között vándorolt magányosan. Carmen, az okos belga juhász az íróasztalom mellé készítette a tetemét, mire felkeltem.

Balogh-Varga Klára: Egerek (2019)

Öt éve volt utoljára egérinvázió a házban. Éjjel az egyik kis nyavalyás rútul körberágta szerelmi oltáromon az abroszt.

Másnap eltemettem, elégettem, a szélbe és a vízbe szórtam minden fotót és apró tárgyat, amit ott tartottam addig. Az emlékeket a férfiaktól, akiket szerettem. Lemostam, áttöröltem az asztalkát, és csupaszon hagytam, hadd levegőzzön. Hadd vonzzon magához bármit, amit csak akar.

Hetek múlva egy bogár zöld ausztrál vadászdzsekit dobott rá valaki hanyagul. A nyomában megérkezett a férfi is, akit a zöld kabát megüzent.

Az egér Merkúr állata. Vidámság a házban. Gyermek. Kommunikáció. Dimenziókon áthozott információ. Frusztráció. Betegség. Alázat. Szorgos munka. Kihasználás. Ideje elrágni a korlátozó kötelékeket.

Ha megfejtem, hogy most miért jött az egér, eltűnik, mint akkor.

Öt éve csak egyet vertem fejbe lábassal. Az ottfelejtett fürdővízben úszkált az újabb egértetem, a harmadik az ötliteres befőttes üvegből nem jutott ki. A párja addig ugrált az üvegen túli hullát bámulva, amíg szörnyethalt. Az utolsó egeret a római tálban találtam, és utána már nem volt több. Most kettő-három még ott lézeng a kredenc aljában.

Az előbb a szobában kinyitottam a kályhaajtót, és a tűztérből rám nézett egy egér. Utána az asztal széléről levertem a subwoofert. Szétesett, és egérfészek volt benne papírból és gyapjúszálakból.

Ezek után villámgyorsan begyújtottam a szobában.

A konyhában az asztalon és a mosogatóban állomásozó csetreszt elmostam, kifőztem, fertőtlenítettem, öblítettem, bezsákoltam az egér elől.

A két kredencfiók tartalmát egy fekete szemetes szákban kivittem a kukába. A könyv- és aktahegyet is elhordtam a nagyobbik szobából. A hatalmas és eléggé lelakott franciágy használaton kívüli oldalából egész ruhabányát és még egy kisebb könyvtárat termeltem ki.

Ennyi kellett, hogy váratlanul más irányból is meglóduljanak az események.

A nevezetes nagymarosi Sigil kávéházban, ahova azért csak el-ellátogattam a legnyomasztóbb időkben is, egy régi ismerős Londonból került grillezős villanytűzhelyet kínált roppantul baráti áron. A következő napokban alkalmi munkákból összejött rá a pluszpénz.

A tűzhely. Tudod te, Olvasó, szimbolikusan mit jelent a házban? Nem is csak a tűzhely, hanem a sütő. A sütőnek rendben kell lenni, hogy a hálószobában is égjen a tűz.

És ez milyen, hogy az egész házban legelőször pont a sütő gyógyul meg...

Szimbolikus, ugye?


Balogh-Varga Kára: Botok, egerek ellen (2019)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés