2019. 12. 16.
Beszélő kutyák
Litván Ádám & Vasas Tamás nonsalansz dialógusa*
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Beszélő kutyák

– Szeretnék egy költői kérdést feltenni önnek: rosszul érintené-e az magát, hogyha belehugyoznék az ágyába? A kérdés azért költői, mert már megtettem.

– Van! A mocsári szörny! De így, rendesen, hogy mo-mo-mo mocsári szörny, mert ezt a Scooby-Doo is mindig így mondta, és a Scooby-Doo az profi, és hogy zabálta azokat a toronymagas szendvicseket… Ő az egyetlen kutya, akinek becsületesen juttatják a szendvicseket, és cserébe még fél is a mocsári szörnytől.

– Tudja, erről melyik vicc jutott eszembe? Két zsidó utazik a vonaton. A fiatalabbik udvariasan megkérdezi:

- Bocsánat, megmondaná, hány óra van?

Az idősebbik megrázza a fejét:

- Nem.

Mély csöndbe merül, s csak a leszállás után szólal meg újra:

- Maga, fiatalember azt kérdezte, hány óra van. Én nem mondtam meg, pedig van gyönyörű arany zsebórám, elővehettem volna, megmondhattam volna... De akkor elkezdünk beszélgetni, és ahogy magán látom, megkérdezné, hová utazom, én megmondom, hogy Munkácsra, ott van déligyümölcs-nagykereskedésem, szép házam... És akkor, ahogy magamat ismerem, meghívom, hogy látogasson meg, ahogy látom magán, meglátogatna, megismerkedne a gyönyörű lányommal, akit ahogy ismerek, szemet vetne magára, maga belészeretne, megkérné a kezét... És én adjam hozzá a lányomat egy olyan zsidóhoz, akinek még egy órára sem telik?

– Anyám úgy nevelt, hogy mindent fogásoljak ki, amiben a nevem szerepel, de én nem járultam hozzá. Ismerem a jogaimat.

– Kétségbeesetten kérem, hogy próbáljuk meg a szabadesést, én majd elkapom!

– Ja, a felvonuláson…voltam, és a kordon, hát igen, az tök jó, de engem mégis valagba villantott egy sokkoló…három napig árasztott tömény villamos energiát a székletem.

– Értse meg, hogy a műtét alatt nem lehet illetékteleneknek belépni.

– Egy ideig Zafírának szólítottak, mostanában már nem értem, a füleimet lenyeste két villamos, de lehet maradt a Zafíra.

– A Csomolungma tetején.

– Hát, néha hím vagyok, de figyelj, ez baromi sok mindentől függ és bonyolult, szóval most inkább hagyjuk, légyszi. És különben is, nem az a baj, hogy itt kérdezősködsz, meg pofázol, hanem büdös vagy, ti nem érzitek? Igen… nagyon büdös férfi vagy, ne vigyorogjál!

– De Ausztráliában!

– Kérlek szépen, a helyes kifejezés: „OLD SCHOOL”. Zsír, nem?

– Maga rendkívül visszafogott úriember. Meg szeretném kérni nyomatékosan, hogy ne káromkodjon.

– Ha fával ütnek, azt van, hogy unom. Vasnál nem érdemes punnyadni.

– Az emberek miért nem hugyozhatnak közterületen?

– A vár megadásáról szót sem ejtek!

– Eléget hallottam, nyomás bicajozni!

– Az melyik? A hosszú hajú, vagy a szellem?

– Én csak egy vidéki paraszt vagyok, aki körbepisili a területét.

– Általában csak karácsony környékén forgatom a KRESZt.

– Hol találkozott azzal a palotapincsivel? Mármint nem legutoljára, amikor úgy tudom, hogy a háza előtt ugatott, hanem legelőször!

– Tulajdonképpen ezekkel a parkokban röpködő frizbikkel sok bajom nem is lenne, ha vagy kettőt már nem operáltak volna ki a beleimből. „Frizbi”, de jó kimondani… Tényleg, neked van kedvenc szavad?

– Ne vicceljen, épp ellenkezőleg, sőt, én lennék a legboldogabb, ha ez rendszeresen megtörténne. Hogy feltételezheti azt, hogy én útjába állnék annak, hogy maga hol engedi ki a vizeletét. Kifejezetten örülök, ha tudok olyan lehetőséget nyújtani magának, amire már régóta vágyik, és még nem is adatott meg önnek. Azonban egy dologtól azért parázom: ismerem a házigazdámat, és tudom, hogyha ön sokat járna ide hugyozni az ágyamra, akkor elég hamar nagyon megkedvelné magát, és ahogy magát ismerem, maga is nagyon megkedvelné a házigazdámat, és ahogy a házigazdámat ismerem, azt akarná, hogy ön költözzön a helyemre, engem meg kitennének az utcára, annyira elegük van már belőlem, és még csak látogatóba sem jöhetnék vissza. És teljesen nyilvánvaló, hogyha önt választás elé állítaná a házigazdám, hogy vagy itt marad – és akkor nekem mennem kell – vagy ön megy el – de akkor többet nem jöhet ide, és nem hugyozhat többet az ágyamra –, akkor az előbbit fogja választani, hiszen annyira odáig lesz a házigazdámért, hogy nem fogja tudni otthagyni. És nem is állhatok sem az ön, sem a házigazdám boldogságának az útjába, bár a házigazdámtól már meglehetősen eltávolodtam, mert nemes egyszerűséggel gyűlöl, de nem sajnálnám tőle sem, hogyha találna valakit helyettem, akit valóban szeret, de a maga boldogságát semmiképp nem vehetem el, nem tudnám ezt magával megtenni… viszont akkor mi többet nem fogjuk látni egymást. És tényleg, én egyáltalán nem sajnálom öntől az ágyamat, felőlem annyiszor pisálja össze, amennyiszer csak akarja, csak az fáj, hogy el fogom magát veszíteni…

MKKP: Örök élet, stb.

– Apropó, te statisztáltál a Fehér istenben? Hé, figyelj már, Fehér isten, mondom, az a magyar film, amiben megszálljuk a várost, mert berágunk a menhelyekre. Állítólag jól fizették, még a Rex felügyelőt alakító csákónak az idomítója is ott volt. Na, csak azért kérdem, mert én pölö eléggé le vagyok csövesedve mostanában.

– Nagyon mulatságos – maga itt röhög, amikor én mindjárt sírok…

– Neked amúgy van neved, vagy csak úgy üvöltöznek veled?

– A kipcsákokat, a felületes férgeket, a váltóáramú ütemvezetőt. Nem jó hír, de ez van. Maga meg maradjon veszteg, az sehova nem vezet, hogy toporzékol.

– A fát vagy a vasat, melyiket bírod?

– De hol van a matahari szurikáta?

– Hasonlítasz kicsit a Stoyanovich Dimitiyre. Nálad alhatok ma?

– Szájalásért egy év böri!

– Azt jól sejtem, hogy te ilyen underground arc vagy?

– Persze, sőt, a Galapagos-szigeteken, all inclusive ellátással.

– Amúgy most nem értem, te hím vagy?

– Mit gondol az emberi viselkedés normatíváiról?

– Basszus, én már tudom, hogy te ki vagy, te szoktad minden télen halálra hugyozni a hóembereket a Klauzálon, vinnyogva ráadásul, asszem… Nyáron nem. Akkor csak simán vinnyogsz és ott vagy. Tudtad, hogy Facebook profilt neveztek el rólad?

– Maga rendkívül okos ember. Biztosan azt is meg tudja mondani, hogy miért nem zuhan ránk az az égő Napkorong az égből. Meg, hogy mi az élet értelme…

– Olvasott embernek tűnsz. Minden értelemben, de főleg kőbánya-kispestiben. A Földes Lacit ismered?

– Cangázni, mi így mondjuk városiasan.

– Felfigyeltél már a kutyakaja reklámokban arra a sok dühöngő szexualitásra?

– Hát, persze, hogy a Királydombon, hol máshol! Kakas a szemétdombon! Vagy inkább… szemét a kakasdombon! Húh, de jó ott csúszkálni, mindenki annyira unatkozik, hogy kicsinálják egymást, de csak azért, hogy aztán legyen miről szaftosakat pletykálni. A legjobb az volt, amikor az a két „alfahím” megkergette egymást, mindenki rajtuk röhögött. A többiekről ne is beszéljünk, ennyi beteg állat egy helyen…

MKKP: Nemigen


* A szöveg létrejöttének titkos körülményei: a két szerző egymástól függetlenül írt fejenként 10 kérdést és 10 választ, és ezeket megkeverték: LÁ kérdéseire a VT által írt válasz felelt, és fordítva... Elhangzott a Le kell menni kutyába c. 35. szabadfelolvasó esten, amit a MKKP tiszteletére tartottunk (Mersz Klub, Budapest, 2019. december 6.). Csaholtak és nyávogtak még: Dányi Dani, Debreczeni György, Falcsik Mari, Kabai Gábor Buda, Kulcsár Géza, Marczinka Csaba, Ürmös Attila és Triceps.

> Annak örömére, hogy barátaink, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt eljutott az országos 2%-hoz, és Suzi Dada lett a Bp. IX. önkormányzatának alpolgármestere, hívunk benneteket „kutyázni”. (Persze, nem okvetlenül.) (Nem Hobó, bocs.)

> Ez azért is fontos nekünk, mert 2002–05-ben az Ipar utcában volt a Merz Ház, a „romkultúra szentélye”, amit a „káoszbrigád” (Triceps, Gasner János, Ménes Attila, Yeanet Poett és mások) vezettünk...

Ez volt: Merz Ház (2002–05)

Ez lett: Konstantin Ladozhskyj ukrán befektető ajánlata


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés